„Vendégünk” volt Petőfi
Vetélkedősorozatot zártak az újkígyósi általános iskolában
A szeszélyes április ezúttal havazással lepte meg az újkígyósiakat. Az Újkígyósi Széchenyi István Általános Iskola diákjai izgatottan várták az óraközi szüneteket, hogy az udvaron megmártózzanak a váratlan égi ajándékban. S bár délutánra a havazás szelídült, a metsző télies szél továbbra is uralta a kinti világot.
Odabent, az iskola könyvtárában azonban forró hangulatú rendezvény zajlott. Véget ért az egy hónapja tartó Petőfi „emlékcunami”, azaz elérkezett a neves magyar költőnk, Petőfi Sándor születésének 200. évfordulójára szervezett vetélkedősorozat zárónapja.
Az iskola humán munkaközössége még március elején csoportversenyt hirdetett a felső tagozatos diákok számára. A kihívásra nyolc csapat jelentkezett. Minden héten több érdekes feladat közül választhattak a versenyzők, amelyeknek produktumait folyamatosan kellett leadniuk az iskola könyvtárában. A „végső futamra” összegyűlt csapatok először egymás munkáit tekinthették meg. Az ablak melletti asztalsoron számos tanulói munkadarab dicsérte a lelkes csapatok kifogyhatatlan kreativitását. Láthattunk társasjátékokat, keresztrejtvényeket, idegen nyelvekre lefordított versrészleteket, sajátosan értelmezett képverseket, térképeket, rajzokat és megannyi ötletes remekművet. Az emberi elme valamennyi gyümölcse egy dologban megegyezett: mindegyik Petőfiről szólt.
S bár ez a hónap — amint Serfőző Marianna, a humán munkaközösséget összefogó főszervező fogalmazott —, inkább a megemlékezésről és a csapatban végzett munka öröméről szólt, mégis az utolsó erőpróbán való részvétel adta meg a ringbe szálló csapatok végső rangsorát. Itt derült ki, mely kis közösségek tettek ki magukért a leginkább, illetve kik a hónap legjobbjai. Nem véletlenül volt tehát a télies hideg ellenére bent, az iskolában forró a hangulat.
A „végső összecsapás” előtt Serfőző Marianna olyan Petőfi „inyencségekkel” lepte meg az összegyűlt csapatokat, amelyekről a tanítási órákon nemigen hallani. Például, hogy a költő vándorszínészi karrierje a furcsa hangja miatt sem teljesedhetett ki, vagy hogy egy kirándulás alkalmával megmentette a Dunában fuldokló Szűcs János rektor életét. S bár köztudott, hogy Petőfi igen zabolátlan természetű volt, de hogy Klapka György házi őrizetéből csupán Görgei Artúr közreműködésével tudott kiszabadulni, már kevesebben tudják. Számos bizonyíték van arra is, hogy igen hiú volt, és szerette a feltűnést. Mutatta ezt öltözködése, vagy az is, hogy járda helyett az út közepén közlekedett. Petőfi különc személyisége azonban lenyűgöző tehetséggel párosult. Költészete világszerte ismert, a kínai középiskolákban például még a tananyagba is beépítették. Érdekes volt a kígyósi csapatok számára az a kis videofilm is, amelyben japán emberek szavaltak magyarul Petőfi-sorokat.
A kuriózumok után kezdődhetett az utolsó megmérettetés. Az első próbatétel az volt, hogy erre a napra vajon melyik csapatnak sikerült behoznia a legtöbb Petőfi-kötetet. Ezután a versenyzőknek az iskola területén elrejtett verssorokat kellett megkeresniük. A helyesen összerakott sorokat meg kellett zenésíteniük, majd pedig a csapatnak — a többiek előtt — elő kellett adnia. Az összetett feladvány megoldása megannyi futkosással és lázas munkálkodással telt. De a jókedvnek és a nevetésnek főszerep jutott. A „zeneművek” bemutatói sem múltak el derültség nélkül. Volt rap, népi feldolgozás, kreatív ének és még ki tudja, milyen műfaji kategória!
Az együtt töltött délutánt a tanárok „ajándékdala”, majd egy közös daltanulás zárta. Néhány perces próba után már hangosan zengett az iskola a költő húszéves korában írt költeményétől:
„Befordúltam a konyhára,
Rágyujtottam a pipára…
Azaz rágyujtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.”
