Határtalanul a Csallóközben
Iskolánk ezévben is pályázott a Határtalanul! Programra. Korábbi években Erdély csodálatos tájait és városait jártuk be. Az idén a számunkra kevésbé ismert Felvidékre látogattunk a Csillagösvény Utazási Iroda szervezésében. A Csallóköz kincsei, Pozsony Zoboralja és Bajmóc lovagvára (4 nap, 3 éj) elnevezésű kiránduláson vettünk részt 37 tanulóval és 4 kísérőtanárral. Az autóbuszt a békéscsabai Csicsi Tours Kft. biztosította számunkra.
A négy nap programja a következő volt:
- Dévényi vár
- Pozsonyi vár, Óváros, Szent Márton templom
- Szentgyörgy, Óváros, gyalogtúra Fehérkő várába
- Gúta, hajómalom, Európa leghosszabb fedett fahídja
- Dunaszerdahely, Csallóközi Múzeum
- Bős, vízlépcső
- Nagytapolcsány vár, Bajmóc várkastély, Alsócsitár: Kodály-emléktábla
- Zsére, Zsibrice énekegyüttes, közös éneklés
- Deáki, a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola meglátogatása
- Galánta, Honismereti Múzeum, kastély
Az utazást megelőzően közös osztályfőnöki órát és közös szülői értekezletet tartottunk a 7. osztályos tanulóknak és szüleiknek. Célunk a felkészítés és érzékenyítés volt, melynek eszközéül egy PPT-bemutatót készítettünk.
Az első napon Dévény vára- Pozsony- Szentgyörgy esőáztatta látnivalóival ismerkedtünk. Idejekorán kiderült, hogy ki hagyta otthon az esőkabátját, meleg holmiját. A gyerekek már nagyon örültek, amikor este végre elfoglalhatták a szállást, s száraz ruhában, fedett helyen lehettek. A szállásunk Deákiban, az Anikó Gold Panzióban volt, amelynek magyar tulajdonosa mindenben készséggel állt rendelkezésünkre.
A második naptól már az időjárás is kegyesebb volt hozzánk, nem esett az eső. Gútán, a Kis-Duna régi medrénél Közép-Európa leghosszabb fedett fahídján közelíthettünk meg egy különleges úszó hajómalmot csodálatos természeti környezetben.
Komáromban, a Duna Menti Múzeumban a folyó mentének történeti, néprajzi, zoológiai és tudománytörténeti relikviáival ismerkedtünk meg egy magával ragadó tárlatvezető hölgy segítségével.
Innen – a gyerekek nagy örömére- még egy múzeumba, a Csallóközi Múzeumba látogattunk, amely ma Dunaszerdahely legjelentősebb műemléke, benne régészeti és őstörténeti gyűjteménnyel. Az emeleten lévő kiállítás a táj népi építészetével foglalkozik.
A napot a bősi vízlépcsőnél zártuk, ahol a műtárgy monumentalitása ragadott meg bennünket. Sajnos hajóátemelést nem láthattunk, pedig a tanulók érdeklődve várták.
Talán a harmadik nap programja ragadta magával a diákokat leginkább. Élvezték a túrát Nagytapolcsány várához, ahol gyönyörű volt a kilátás, és végre szabadon barangolhattak a romok között.
Folytattuk utunkat a Bajmóci várkastélyhoz, amely a túra legtávolabbi pontja. A gyönyörű helyen lévő, pompázatosan gazdagon berendezett kastélyban annyi volt a látnivaló, hogy a másfél órás tárlatvezetést nem unták meg a tanulók.
Ezután Alsócsitárra látogattunk, célunk a Kodály-emléktábla megkoszorúzása volt. Véletlenül összefutottunk a község polgármester asszonyával -minthogy az emléktábla a hivatal falán kapott helyet-, aki végtelen örömmel fogadta be nem jelentkezett látogatóit, és kötetlen beszélgetésünket még sokáig tudtuk volna folytatni. Kodály Zoltán tiszteletére elénekeltük az A csitári hegyek alatt… kezdetű népdalt.
Méltó folytatásként Zsérére utaztunk, ahol a híres Zsibrice együttes alapító tagja, Bencz Ilonka néni várt bennünket. Segítségével felidéztük Kodály Zoltán indíttatását arra, hogy ezen északi, Nyitra környéki hagyományőrző magyar nyelvi szigeten kezdjen gyűjtésbe. Ízelítőt kaphattunk a helyi lakodalmas szokásokból az együttes néhány tagjának előadásában.
A negyedik napon reggeli után egy kultikus magyar kegyhelyet, Deáki ősi, Szűz Mária tiszteletére épített kéttornyos középkori templomát kerestük fel. A templom cintermében hangozhatott el először az itt megtalált, legősibb magyar nyelvemlék, az Ómagyar Mária- siralom.
Ezen a településen található a Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, melynek igazgatójával még itthon felvettük a kapcsolatot. A deáki diákok színes műsorral fogadtak bennünket, s a két magyar iskola tanulói már ekkor spontán vegyültek, beszélgettek egymással. A műsor után mi, pedagógusok a tanáriban cseréltünk eszmét a nevelés-oktatásról. Az iskola testnevelő tanára pedig elvitte a két iskola diákjait a tornaterembe- remek ötlet volt-, s ott szabadon beszélgethettek, kosarazhattak a tanulók. Alig tudtuk őket összeszedni, még szívesen maradtak volna újdonsült barátaik körében.
A négynapos programot Galántán zártuk, ahol megtekintettük a Honismereti Múzeumot. Itt is sikerült kifognunk egy impulzív idegenvezetőt, aki humorral fenn tudta tartani a gyerekek érdeklődését.
Végül ellátogatunk az Esterházy család ősi rezidenciájához, a neogótikus kastélyhoz.
Délután kettőkor – immár ragyogó napsütésben- hazafelé vettük utunkat. El lehet képzelni a hangulatot a buszon, különösen a busz végében. A két osztály teljesen összemelegedett, mesélték az esti élményeiket a szálláson, ugratták egymást.
Nagyon jólesett nekünk, felnőtteknek, amikor egy kislány előre jött, s kérte a mikrofont, majd megköszönte a kísérőtanároknak, az idegenvezetőnknek, Barti Éva néninek és a buszsofőrnek is a munkáját. Azt mondta: -Jó fejek voltak.
Az értékelő órán képzeletben és fotók segítségével is még egyszer végig jártuk a helyszíneket, a diákok elmondhatták egy- egy helyhez fűződő élményeiket. Végül felolvastuk a lányok élménybeszámolóját, amelyet az iskola honlapján is közzé tettünk, és sztorizgattunk.
Képek
